cseh
cseh [cse] főnév és melléknév
I. főnév -et [csehët], -e [csehe]
1. A csehek: legnagyobb tömegében Csehszlovákia nyugati felében élő, nyugati szláv nyelvet beszélő nép. A csehek története. Szegény csehek! De csak a II. Ferdinand ideje óta szegények! Egykor ők is szabadok voltak. (Kazinczy Ferenc) || a. E néphez tartozó személy, főleg férfi. Csehekkel is megismerkedett a találkozón. Duna szigetében öklelődzik egy cseh, S szörnyűképen szolgál neki a szerencse. (Arany János)
2. E nép nyelve. Csehből fordít.
II. melléknév ® -ül [csehül]
1. A csehek közé tartozó <személy>, csehekből álló <csoport>. Cseh férfi, lány, munkás; cseh csapat, ifjúság. Kint az udvaron nagy csoportosulás támadt a cseh próféta körül. (Kuncz Aladár)
2. A csehekhez tartozó, a csehek történeti élete folyamán keletkezett, létrehozott <dolog>. A cseh ipar, irodalom, nyelv, tudomány, zene.
3. A csehek által lakott, e földdel kapcs., e földről származó, ill. arról elnevezett. Cseh szén; cseh üveg: mész, hamuzsír és kvarc keverékéből készült, finomabb, csiszolt tárgyak készítésére haszn. ü.; cseh város.
4. A csehek nyelvével kapcs., e nyelvre jellemző, abban haszn. Cseh szavak; cseh szótár. || a. Csehül: cseh nyelven.
