csendélet
csendélet [d-é] főnév
1. (festészet) Élettelen tárgyaknak (gyümölcsnek, virágnak, ételneműnek, használati eszköznek stb.) képen való ábrázolása, ill. a képzőművészetnek ilyen tárgyak ábrázolásával foglalkozó ága. Nagy mestere volt a csendéletnek.
2. (festészet) Ilyen tárgyú kép, kül. festmény. Derűs, hangulatos csendélet; csendéletet fest. [A festményt] ugyanabban az árban engedem át önnek, mint amelyet a csendéletre nézve állapított meg. (Ambrus Zoltán)
3. (régies, irodalmi nyelvben) A békés, nyugalmas otthonnak zavartalan élete; megbékélt kedélyállapot. A hosszú estéket házi csendélet fogja fűszerezni. (Kemény Zsigmond)
4. (gúnyos) Zajos civakodás v. nagy rendetlenség, szörnyű zűrzavar. Szép kis csendélet!
Szóösszetétel(ek): 1. csendéletfestés; csendéletfestő; csendélettanulmány; csendéletvázlat; 2. virágcsendélet.
csendéleti.
