1. A csendes (1, 5, 8) melléknévvel kifejezett állapot; csend, zajtalanság. Halotti csendesség. Nagy csendesség támadt szavára. Csendesség uralkodik a tájon. Egész lényét csendesség jellemzi. Zendűlj, ekhózz, esti csendesség! (Csokonai Vitéz Mihály) Aztán csendesség lőn, hideg, embertelen. (Arany János) A kocsizörgés darabig még hallatszott, aztán az erdei csendesség vette őket körül. (Gárdonyi Géza) A nagy csöndességben megszólalt a telefon. (Gelléri Andor Endre) || a. Vkinek, vminek ilyen volta, tulajdonsága, jellegzetessége. Az éjszaka, a lakás csendessége. Szokatlan ennek a gyereknek a csendessége.
2. Csendes (3–4, 7) megbékélt, senki, semmi által nem háborgatott állapot; csendes nyugalom. Ritka látvány a tenger csendessége. Csendességben teltek napjai. A fejedelmek mindenütt készülnek, és nagy mozgásban vannak. Csak mi vagyunk igen nagy bújdosó csendességben, mintha a mi dolgunk volna legjobban. (Mikes Kelemen) A négy öreg … ott maradt nagy csöndességben. (Móra Ferenc)
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.