csendőr
csendőr [d-ő] -t, -ök, -e [e]
1. (1945 előtt) A csendőrség tagja. Gyalogos, kakastollas, lovas csendőr. Elhurcolták a csendőrök. A csendőrök a tüntető tömeg közé lőttek. Egyszer Szilágy megyében a csendőrök hordókba rakták a vádlottakat, s úgy gurították le egy magas dombról őket. (Ady Endre) Mind a két csendőr … erős ember. Az egyiknek az arca enyhén himlőhelyes. (Nagy Lajos) || a. (katonaság, 1945 előtt) Tábori csendőr: a t. csendőrség kötelékébe tartozó katonai személy. || b. jelzői használat(ban) (1945 előtt) A csendőrség kötelékébe tartozó. Csendőr alhadnagy, tiszthelyettes.
2. (átvitt értelemben) Személy v. hatalom, aki v. amely erőszakkal elnyom minden olyan törekvést, amely érdekei ellen van. Mint igazgató az iskola csendőre volt.
Szóösszetétel(ek): csendőrállam; csendőrbesúgó; csendőrgolyó; csendőrjárőr; csendőrkéz; csendőrlaktanya; csendőrszurony; csendőrtiszt; csendőruralom.
csendőri; csendőrös.
