csendőrség
csendőrség [d-ő] főnév -et, -e [ë, e] (1945 előtt)
1. <A felszabadulás előtti Magyarországon és némely tőkésországban> az elnyomó osztályok érdekeinek védelmére falun v. a tanyavilágban működő, katonailag szervezett rendfenntartó testület, ill. ennek vmely alakulata. A csendőrség a demokratikus mozgalmak kíméletlen üldözője volt. Az a vadállat … úgy veri azt a szegény kislányt, a Julikát, hogy rossz nézni; a szomszédok már föl is akarták jelenteni a csendőrségen. (Nagy Lajos)
2. Ennek vmely laktanyája v. hivatali épülete. Bevitték a csendőrségre. Jelentkeznie kellett a csendőrségen.
3. A csendőrök vmely csoportja. A forrongó munkásság lefegyverezte az csendőrséget. Semmi sem történhetik a városban … Mindenütt rendőrség, csendőrség, géppuska. (Gelléri Andor Endre)
4. (katonaság, 1945 előtt) Tábori csendőrség: mozgósított hadseregben rendészeti feladatot végző karhatalmi alakulat.
csendőrségi.
