csenevész [2]
csenevész [2] [e-e] melléknév -en, -ebb [e, e] (rosszalló)
Fejlődésében betegesen visszamaradt <ember, állat, növény v. annak vmely része>; satnya, vézna. Csenevész csirke; csenevész gyermek; csenevész lábak; csenevész növény. Eső nélkül csenevész a vetés. Csenevész karjait az anyja felé nyújtja. Csenevészebb nép volt biz ez, mint a régi. (Tolnai Lajos) Haja csenevész volt, mint a parasztlányoké, vékonyka kontyban végződött. (Kosztolányi Dezső) || a. (ritka) Sovány, terméketlen <föld, talaj>. Bizony csenevész egy tartomány! Nem terem itt meg semmi. (Mikszáth Kálmán) || b. (átvitt értelemben, ritka) Tengődő, sínylődő. Casinónk még él, de élete nagyon csenevész. (Arany János)
csenevészke.
