csengettyű
csengettyű [ë-e] főnév -t, -je [e] csöngettyű [e], (tájszó, régies) csengetyű [ë-e] (hangutánzó)
Kisebb, rendsz. csilingelő hangú, rázással megszólaltatható csengő. Megrázza a csengettyűt. Dísznek csengettyűt akaszt a karácsonyfára. Olyan édes lágy szava volt, mint az oltári csengettyűnek. (Mikszáth Kálmán) || a. (ritka) <Főként ajtón, kapun> éles hangú függő jelzőcsengő. Megrántja a csengettyűt. Szindbád csöndesen meghúzta a csengettyű fogóját. (Krúdy Gyula)
Szóösszetétel(ek): csengettyűfogó; csengettyűgomb; csengettyűhang; csengettyűhúzó; csengettyűjáték; csengettyűszíj.
csengettyűcske; csengettyűs.
