cserfel
cserfel [e-e v. e-ë v. ë-ë] tárgyatlan ige -t, -jen [ë], csörföl (tájszó)
<Rendsz. nő> gyors beszéddel pöröl, nyelvel. Csípőre tett kézzel cserfel. || a. Tereferél, trécsel, fecseg. Ne cserfelj már annyit! A három nő … úgy cserfelt, mint az iskolásleányok. (Kosztolányi Dezső)
cserfelés; cserfelő.
