csesz
csesz [e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], csesszen [e, ë], (tájszó) cseszik
1. (bizalmas) (rendsz. csak ebben az alakban: cseszte) Gyors mozgás közben könnyedén súrol, érint. A labda éppen csak cseszte a megcélzott gyereket. Egy golyó … a nyakát cseszte, könnyű sebet ejtve rajta. (Jókai Mór)
2. (durva) Csesz vkit: <férfi> közösül vkivel.
Igekötős igék: elcseszte; megcseszte.
cseszeget; cseszés; cseszett; csesző.
