csetten
csetten [e-e]• tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (hangutánzó)
A címszó utáni kiejtésjelölés helyesen [e-e v. ë-e]
<Erővel vmihez ütődő tárgy> hirtelen éles, csattanásszerű, de a csattanásnál gyengébb, halkabb hangot ad. A ravasz csetten. A bicska pengéje becsukódáskor csetten. Beigazítja a kulcsot a pinceajtóba. A kulcs csetten. (Gárdonyi Géza) Lendkerék szíjja csetten. (József Attila)
Igekötős igék: elcsetten; megcsetten.
csettenés; csettenő.
