1. <Ugató, vkire támadó, vkit fogó kutya csendesítésére, nyugtatására, gyakran a te névmással nyomósítva.> A kutya … torkából hosszú, félelmetes vonyítás tör elő … Mihály … az eb felé hajít egy göröngyöt. – Csiba te, Mocskos! Még fölkölti a gyerököket. (Tömörkény István) || a. <Kutya elkergetésére.> A kapus ott nézte hidegvérrel, amint küszködtem [a kutyával], S a világért se mondta volna „csiba te!” (Mikszáth Kálmán) Kergette a vizslát a vadtól: „csiba te!” (Bródy Sándor)
2. (bizalmas) <Ember, főleg gyermek elhallgattatására; indulatos v. fölényes, lenézést tartalmazó rendreutasításként.> Jani bácsi a nyakunk közé ütött: „Csiba, gyerekek! – majd ad tinektek Lila néni.” (Bársony István) Csiba már, pulya had, Csúf koldus-csapat. (Ady Endre) || a. (durva) <Felnőtthöz, indulatos elhallgattatás szavaként:> coki! kuss! Az asszony pörölt vele: – Megbolondultál-e, – mondotta, – hogy jó ruhát adsz ennek a rabnak? – Csiba! – mordult rá Csáth olyan hangon, aminőt úri körökben nem igen hallottam. (Gárdonyi Géza) || b. (durva) <Embernek indulatos kiutasítására, elkergetésére.> Mit keres itt ez a sok csürhe nép? Csiba ki innen a konyhából, akinek nincs itt semmi dolga! (Jókai Mór)
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.