csibész
csibész főnév -t, -ek, -e [ë, e] (bizalmas, rosszalló)
1. Csintalan, komisz, huncut fiú, kamasz. Nagy csibész volt gyerekkorában. || a. Neveletlen, garázda suhanc, utcagyerek. Rongyos csibész. A parti homokon | csibészek leskelődtek. Borzalom, | miket játszottak! Gonosz szavakat | bömböltek. (Szabó Lőrinc) || b. (tréfás) <Főleg megszólításban, kedveskedő kérdésben:> fiú, kölyök, gyerek. Hát az a csibész merre jár?
2. Hitvány, jellemtelen személy; csirkefogó (1). Aljas, piszkos csibész. Ilyen csibészekkel nem állok szóba. || a. Apacs, jassz legény. A lebuj a pincehelyiségben volt … Mi történnék, ha … benyitnék közéjük? … Majd valamikor, máskor szerzek magamnak egy álruhát, felöltözöm csibésznek s megpróbálom … (Kosztolányi Dezső)
3. jelzői használat(ban) Olyan, mint a csibész (1), csintalan, haszontalan <fiú, kamasz>. Csibész kölyök. Az a csibész gyerek már megint rossz fát tett a tűzre. || a. jelzői használat(ban) A csibészre (1) jellemző; csibészes. Csibész beszéd, eljárás, kifejezés, magatartás, viselkedés. Ez csak afféle csibész fogás volt tőle.
Szóösszetétel(ek): csibészbanda; csibészszokás; csibésztempó.
csibészes; csibészi.
