csillapodik
csillapodik tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon)
1. <Kellemetlen v. kínos testi v. lelki állapot> fokozatosan csökken, enyhül. Csillapodik éhsége, fájdalma, láza, szomjúsága; csillapodik bosszúsága, dühe, haragja; csillapodnak az idegei. Megállott mindjárt, csillapodván vére. (Arany János) || a. <Kellemetlen v. veszedelmes testi folyamat> lassúbbá válik. Csillapodik a szívdobogás, a vérzés.
2. <Nyugtalan, izgatott személy v. állat> nyugodtabbá válik, csendesedik. A beteg csillapodik; a haragos férj, a síró gyermek, a dühös kutya csillapodik; a zajongók csillapodnak. Árbocz csillapodott látván, hogy nincs ki boszontsa. (Vörösmarty Mihály) Leültem az íróasztal elé … Csillapodni igyekeztem. (Gárdonyi Géza) || a. <Nyugtalanító, zajos jelenség> halkabbá válik; csendesedik. Csillapodik a tenger háborgása, a tömeg zúgása, a vihar.
3. (fizika) <Lengő, ill. rezgő mozgás> fokozatosan csökken. A mérleg mutatójának kilengése csillapodik.
Igekötős igék: elcsillapodik; lecsillapodik; megcsillapodik.
csillapodás; csillapodó; csillapodott.
