csipog
csipog ige -tam, -ott, -jon (hangutánzó)
1. tárgyas <Kiscsirke, madárfióka> ismételten szaggatott, vékony, magas hangot hallat. Még a veréb sem árva fészkiben: Testvéri vannak, … Együtt csipognak ételért. (Vörösmarty Mihály) A picinyke sárga tollú csibék … csipogva bújnak a kotlósok szárnya alá. (Kosztolányi Dezső)
2. tárgyatlan (átvitt értelemben, bizalmas, tréfás) <Személy, főleg nő, gyerek> rendsz. vékony hangon jelentéktelen dologról hosszasan, az unalomig beszél. Ne csipogj a fülembe! rivallt rá … hirtelen fölugorva. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyas (ritka) Ilyen módon mond vmit. Nincs senki itthon – csipogta élesen.
csipogás; csipogó; csipogtat.
