csőd
csőd főnév -öt, -je [e]
1. (jogtudomány, kereskedelem, 1945 előtt) Az adós (főként cég) fizetésképtelensége folytán létrejött jogi állapot, amelyben az illetékes bíróságnak az a feladata, hogy gondoskodjék a hitelezőknek az adós vagyonából részben és arányosan való kielégítéséről. Hamis csőd; csőd előtt áll; vállalatát csőd fenyegeti; a csőd szélén ¬ áll, a csőd szélére ¬ jut; csődbe jut: a) fizetésképtelenné válik; b) (átvitt értelemben) a teljes tehetetlenség, képtelenség, eredménytelenség, kudarc állapotába jut; csődöt mond: a) (régies) vki bejelenti a csődöt; b) (átvitt értelemben) vki v. vmi teljesen tehetetlennek, vmire képtelennek, ill. sikertelennek, eredménytelennek bizonyul; kudarcot vall. A bank bejelentette a csődöt. Megbuktak, ha nyíltan nem mondtak is csődöt. (Tolnai Lajos) A szülők csődjéről, szegénységéről való híresztelések alaptalanok. (Péterfy Jenő) || a. (jogtudomány, kereskedelem) Csődeljárás. A csőd elrendelése, megindítása; csőd alatt áll; a hitelezők csődöt kérnek (vki ellen); a bíróság elrendeli, megindítja a csődöt; a csődöt megnyitja (vki ellen); megszünteti a csődöt.
2. (átvitt értelemben) <Vmely szervezet, mozgalom működésében> teljes tehetetlenség v. vmely törekvést követő sikertelenség, kudarc; teljes felbomlás, vereség, bukás. Gazdasági, katonai, politikai csőd; erkölcsi csőd; vmely filozófiai, irodalmi, művészeti irányzat, politikai rendszer csődje; az öncélú költészet csődje. Minden igyekezete, tudása csődöt mondott. Csődöt vallott az új készülék(kel). Végleg csődbe jutott ember lett. (Krúdy Gyula) Férfi-logikája csődöt mondott. (Kosztolányi Dezső)
3. (elavult) Pályázat <állásra, hivatalra>. Három új katedrára csőd van nyitva, de még eddig nem igen csődülnek. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): 1. csődbejelentés; csődbiztos; csődhirdetmény; csődhitelező; csődindítvány; csődjog; csődleltár; csődnyitás; csődmegszüntetés; csődvagyon; csődválasztmány; 2. államcsőd.
