csődít
csődít tárgyas ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e] v. -ni (irányt jelölő határozóval) (rosszalló)
<Személyeket feltűnő eszközökkel, parancsszóval v. ígérgetéssel, hitegetéssel> tömeges megjelenésre bír, egybehív. Csődít vhova; vkinek a nyakára csődít vkit. A városba csődítették az embereket. A cirkuszba csődítették a népet. Mit szólsz hozzá, ha most e három szilaj úrfit egyszerre nyakára csődíteném? (Vörösmarty Mihály) Minden gyereket az utcára csődítünk. (Kemény Zsigmond)
Igekötős igék: becsődít; egybecsődít; idecsődít; kicsődít; odacsődít; összecsődít.
csődítés; csődített; csődítget; csődíthető; csődítő; csődíttet.
