csomag
csomag főnév -ot, -ja
1. Összerakott, vmibe burkolt és rendsz. átkötött holmik laza csomója. A csomagolás módja: csomag; csomagba köt, rak vmit; elkészíti a csomagot; kibontja a csomagot. || a. Ilyen csomóba rakott holmi. Élelmiszeres csomag; légvédelmi csomag. Csomagot küld, visz. A raktár tele van csomagokkal. || b. Kül. ilyen formában v. ládában, bőröndben egyberakott postai áruküldemény v. úti poggyász, úti holmi. ® Bárcás csomag; helyi csomag; csomagonként 5 Ft portó; csomagot felad; segít vinni a csomagot; csomagját kiviszi az állomásra; nagy csomaggal utazik. Postakocsik állongtak, amelyek kifogyhatatlanul ontották belsejükből a csomagokat. (Krúdy Gyula) Kirakva csomagja a hallban már. | Portán a személyzet karban vár. (Babits Mihály)
2. Egymásba illesztett, egymásra rakott, esetleg összefűzött v. összekötött iratok csomója, kötege. Poros csomag. Kérem a 125. számú csomagot. Figyelmesen olvasta végig a már majdnem csomaggá nőtt iratokat. (Mikszáth Kálmán) || a. (játék) Kártyacsomag. Új csomaggal játszanak.
3. (régies, irodalmi nyelvben) Csomó. Hiába kereste a falon a kérdéses kulcsok csomagját. (Jókai Mór)
4. (bizalmas) Légitámadáskor ledobott bomba v. az egyszerre ledobott bombák együttvéve. Hulltak a csomagok.
5. jelzői használat(ban) Annyi, amennyi egy csomagban van. Egy csomag cigaretta, gyufa, irat, kártya.
Szóösszetétel(ek): 1. csomagáru; csomagátvétel; csomagfülke; csomagkézbesítő; csomagkezelő; csomagkocsi; csomagmegőrzés; csomagportó; csomagszállítás; 2. ajándékcsomag; értékcsomag; kártyacsomag; mintacsomag; postacsomag; próbacsomag; szeretetcsomag.
csomagos.
