csonkul
csonkul tárgyatlan ige -t, -jon (ritka)
1. Folyamatosan csonkává (1) lesz. Csonkul a fa ága.
2. (átvitt értelemben) Teljességéből veszíteni kezd, egyre kisebbedik, egyre csonkább lesz. Csonkul a hatásköre; csonkul a könyv terjedelme. Véred rossz vízként ontatik, Csonkúlnak földeid. (Vörösmarty Mihály)
Igekötős igék: lecsonkul; megcsonkul.
csonkulás; csonkuló; csonkult.
