csontváz
csontváz főnév
1. A gerincesek testének szilárd része, a csontok összefüggő rendszere; csontrendszer. Az ember csontváza kb. kétszáz csontból áll. || a. A holttest lágy részeinek természetes pusztulása után megmaradt emberi v. állati csontozat. Porladó csontváz; egy mammut csontváza. A sírban két csontvázat találtak. || b. Tudományos vizsgálat végett v. kiállítás céljára az élő testben levő helyzet szerint összeállított emberi v. állati csontozat, amelyről a lágy részeket megfelelő eljárással eltávolították. A múzeumban egymás mellett látható a gorilla és az ember csontváza.
2. (átvitt értelemben, túlzó) Nagyon sovány, csupa csont-bőr ember. Csipkékbe öltözött csontváz; csontvázzá aszott. El vagyok gyengűlve … Egész csontváz vagyok. (Petőfi Sándor) Bettina gyönyörű volt. Szó sincs itt semmiféle csontvázról, amelyet elsorvasztott a betegség. (Hunyady Sándor)
3. <Babonás hiedelmekben, költői elképzelésekben:> élő emberként viselkedő, csontokból álló váz, kísértet, ill. maga a megszemélyesített halál. A csontvázak ® hideg lehelete; láncot csörgető csontváz. Amikor szerelmet sovárgunk, Egy csontváz karja nyúl felénk. (Ady Endre) Azt hittem, hogy maga a Halál, és csak azért öltötte magára a sok ruhát, hogy undok csontvázát fel ne ismerjük. (Kuncz Aladár) || a. <Képzőművészetben v. színpadi műben> a hagyományosan így ábrázolt, megjelenített halál.
csontvázas; csontvázú.
