csoport
csoport főnév -ot, -ja
1. Vmely tekintetben együvé tartozó személyek összessége. Várakozó csoport; a bámészkodók csoportja; beáll a csoportba. Csoportokba rendez; csoportokba verődik (a tömeg); csoportokban vonul; csoportokra oszlik; csoportokra oszt; csoportot alkot. Az egyes csoportok egymás után indulnak. Mentek együtt egy csoportban, Mentek némán, mentek lassan. (Petőfi Sándor) Mert korlátolt szemed Zilált csoportot lát csak odalent, Már azt hiszed … Nincs rendszer az élet műhelyében? (Madách Imre) Jókora csoport keletkezett köröttünk kiváncsiakból. (Kosztolányi Dezső) Odamegyek a mosókonyhában álldogáló csoporthoz. (Gelléri Andor Endre) || a. (régies) Sereg, csapat, had. Vadat és halat … Sürgő csoport, száz szolga hord. (Arany János) || b. (művészettörténet) <Festői, szobrászati alkotásban> vmely jelenet személyeinek művészi cél szerint elrendezett együttese. A Laokoon-csoport. A képen hatásosan rendezett csoportokat látunk.
2. Bizonyos személyeknek vmely feladat elvégzésére, bizonyos cél elérésére egységbe tömörült, szervezett alakulata. Falujáró csoport; színjátszó csoport; ® táblás csoport; ® termelőszövetkezeti csoport. || a. <Vmely érdek v. törekvés szolgálatában> klikkszerű közösséget alkotó egyének összessége. A jobboldali elhajlók csoportja. || b. (közgazdaságtan, pénzügy) <A tőkés gazdasági rendben> bankárok és bankok szövetkezése egyes pénzügyi műveletek elvégzésére. A Rothschild-csoport. || c. (1945 után, bizalmas) Termelőszövetkezeti csoport. A csoport gabonáját kombájn aratja. Belépett a csoportba.
3. A társadalomnak v. vmely nagyobb, átfogóbb szervezeti egységnek vmely szempontból elkülönülő része. Politikai csoport; a szakszervezet helyi csoportja. A bajnokság első csoportjában küzd. || a. <Bizonyos egységen belül> azonos részletmunkát végző egyedek összessége. Bűnügyi, ejtőernyős, fertőtlenítő, hírszerző, karhatalmi, nyomozó csoport; a főkapitányság ® intellektuális csoportja; a szövetkezet méztermelő csoportja. || b. (rendsz. birtokviszonyban s egy, egyik, ez, az jelzővel) Személyek v. tárgyak vmely nagyobb egységének kisebb, de hasonló egyedekből álló része. A diákok egy csoportja; az esetek egyik csoportjában; a növények egyik csoportjában.
4. Térben egymáshoz közel eső, egységet alkotó egyedek, tárgyak, természeti képződmények összessége. Porcelán figurák tarka csoportja. [A Dunának] hódol a sziklák csoportja. (Arany János)
5. (tudományos) <Tudományos rendszerezésben> több kisebb rendszertani egységet összefoglaló magasabb egység. A lúgok, savak csoportja; a szilikátok csoportja. || a. (földtan) Geológiai rétegek együttese, ill. <a geológiai korszakolásban> az a legnagyobb időegység, korszak, amelyben több egymásra következő geológiai formáció képződött.
6. (pénzügy) <A költségvetés rendszerében> a fejezetnél kisebb egység.
7. (mennyiségtan) Olyan halmaz, amelynek elemei között bizonyos axiómáknak eleget tevő művelet van értelmezve. Csoportot alkotnak pl. az összes egész számok, ide értve a negatív egész számokat és a nullát is; a művelet ebben az esetben az összeadás lehet.
8. (tájszó, régies) Rög, göröngy. Visszadobok követ és szórok szemetekbe csoportot. (Vörösmarty Mihály)
9. jelzői használat(ban) Vmiből annyi, hogy már csoportnak mondható. Egy csoport tarkaruhás leány. Aratásra otthon maradtam, … vállaltam egy csoport munkással nagy uradalomba aratási munkát. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): 1. csoportalakítás; csoportelmélet; csoportértekezlet; csoportfegyelem; csoportfelügyelő; csoportfelvétel; csoportfőnök; csoportképződés; csoportmunka; csoportrendszer; csoportrepülés; csoportrím; csoportszervező; csoporttánc; csoporttanítás; csoportvizsgálat; 2. alcsoport; detektívcsoport; élcsoport; facsoport; hadseregcsoport; harccsoport; házcsoport; hegycsoport; korcsoport; kultúrcsoport; munkacsoport; népcsoport; pártcsoport; súlycsoport; szakcsoport; tánccsoport; tanyacsoport; termelőcsoport; tőkéscsoport; vércsoport.
csoportnyi.
