csorda
csorda főnév ..dát, ..dája
1. Reggelenként kihajtott, esténként hazaterelt s együtt legeltetett szarvasmarháknak rendsz. nagyobb csoportja. A csorda legel; csordát hajt, terel, őriz. Kúnfajta, nagyszemű legény volt … Csordát őrzött és nekivágott | A híres magyar Hortobágynak. (Ady Endre) A csorda megjött. Vén, rokkant kapukba | piros leányzók állnak illeteg [= magukat illegetve]. | Várják az egyetlenke tehenet. (József Attila)
2. Egyéb növényevő, nem háziállatok legelő falkája.
3. (népies) Gulya, konda.
4. (átvitt értelemben, rosszalló) Fegyelmezetlenül, erkölcsi felelősség nélkül viselkedő emberi csoport, csapat, sereg; horda. Fasiszta csorda; rabló csorda. Csorda ez inkább Mint hadi nép. (Vörösmarty Mihály) Föl hát, magyar nép, e gaz csorda ellen …! (Petőfi Sándor) Azt hittem, azért fizetik nekem … a havi tíz koronát, hogy segítsek … embert teremteni abból a csordából, amit úgy hívtak, hogy inasiskola. (Móra Ferenc)
5. (néha rosszalló) <Állatból, emberből> egy csordát (1–4) kitevő mennyiség. Egy egész csorda van belőlük.
Szóösszetétel(ek): 1. csordahajtó; csordalegelő; csordanép; csordaösztön; 2. marhacsorda; ökörcsorda; tehéncsorda.
csordányi.
