csörgés [1]
csörgés [1] főnév -t, (-ek), -e [ë, e] (hangutánzó)
1. Általában a csörög (1–3) igével kifejezett hangjelenség; az a tény, hogy vmi csörög. Az evőeszközök, a fegyver(ek), a kard, a lánc csörgése; a dió, a száraz levelek csörgése. Amilyen víg a pohár csengése, Olyan bús a rabbilincs csörgése! (Petőfi Sándor) Kínos csönd állott be, mely alatt csak a kések és villák csörgését … lehetett hallani. (Babits Mihály)
2. Az a tény, hogy vmely madár, állat csörög (4). A kígyó, a szarka csörgése. Nagy csörgést csapott a szarka.
3. (költői) Élénk, de halk csobogás, csörgedezés. A csermely, a patak csörgése. A kisded patakok lassú csörgéssel erednek. (Vörösmarty Mihály)
4. (argóban) Társasági tánc, táncolás. Meddig tartott tegnap a csörgés?
csörgésű.
