1. Olyan <állat v. eszköz>, amely természetes hangját hallatva éppen csörög (1, 2, 4). Csörgő bilincs, lánc, pénz. A ház közelében csörgő szarka. || a. (költői) Csörgedezve folydogáló <patak>. Kertem nárciszokkal Végigültetéd; Csörgő patakokkal Fáim éltetéd. (Csokonai Vitéz Mihály) A folyó, azért hogy hallgatag, Mélyebb szokott lenni, mint a csörgő patak. (Arany János)
2. Olyan <személy>, aki vmivel csörög. A játékával csörgő gyermek.
3. Csörgéssel keltett, így keletkező <hang>. Csörgő hangot ad vmi.
II. főnév -t, -je [e]
1. Egy v. több, fémből készült kis gömb, amelyben apró golyócskák vannak, és ezek rázás közben a gömb falához ütődve csörögnek. Udvari bolond sapkájának csörgője. A lovak nyakán csörgő szólt. Cifrák s szépek a farsangi Szánkázó lovaknak csörgői s cafrangi. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. Celluloidból v. más könnyű anyagból készült hasonló eszköz a csecsemő számára játékszerül. A gyermek nagy zajt csap a csörgővel. A sok porontynak … annyi cucli meg csörgő kellett, hogy abból nékem lett volna öt pár lakkcipőm. (Gelléri Andor Endre)
2. (népies) <Agyagkorsóban> apró golyócska, amely a korsó megrázásakor csörgő hangot ad. A fazekas sok csörgőt tett a korsóba.
csörgős.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.