csörömpöl
csörömpöl tárgyatlan ige -t, -jön (hangutánzó)
1. <Több különféle fém- v. üvegtárgynak v. több részből álló hasonló tárgynak egymáshoz ütésével, fém- v. üvegtárgy ismételt mozgatásával> változatosan zörgő hangot kelt. Az edényekkel csörömpöl a konyhában. A rabok nem csörömpöltek többet láncaikkal. (Jókai Mór)
2. <Szilárd, rendsz. fémből, üvegből, cserépből való tárgy hasonló v. másféle tárgy(ak)hoz hozzáütődve, ill. leesve, összetörve> hosszabb ideig tartó, élesen csörgő, zörgő hangot ad. Csörömpöl a kard, a lánc. A tányér csörömpölve esett le a földre. A gyermek főhadnagy megfogta a kardját, hogy ne csörömpöljön. (Mikszáth Kálmán) Néha csörömpölve vágódott be egy ablaktábla. (Krúdy Gyula) Mindent feldöntött, összetört. Amerre haladt, üvegkancsók, tükrök csörömpöltek. (Kosztolányi Dezső)
3. (ritka, költői) Vmitől csörömpöl: ilyen zajtól hangos, ilyen zajtól visszhangzik. Málhás szekerektől csörömpöl az utca. (Arany János)
4. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Személy> zsörtölődik, zsémbel, perel. Lassan öreg, ne csörömpölj. (Jókai Mór)
csörömpölő; csörömpöltet.
