csúfol
csúfol tárgyas ige -t, -jon
1. Csúfol vkit: vkinek hibáját, fogyatékosságát, gyengéjét, életének a közfelfogás szerint szégyenletes körülményeit szavaival, magatartásával ismételten nevetségessé teszi; gúnyol, gúnyt űz belőle. A vásott gyerekek csúfolják sánta társukat. Hamar sírva fakad, s ezért csúfolják. Csúfolják, mert az apja lopott. A faluja utcáján … a gyerekcsapat csúfolva fut utána. (Eötvös József) „Sírva-ríva keres az édes anyátok.” Igy csúfolta őket az olasz előre; De a két levente nem ijedt meg tőle. (Arany János) || a. (népies) Csúfol vkit vkivel, vmivel: vkit azzal bosszant v. tesz nevetségessé, hogy vele kapcsolatban vkit v. vmit emleget. Süket anyjával csúfolják. A legényt a szomszéd leánnyal csúfolják. Lidit a tutorica szóval csúfolták, mert a k hangot nem tudta kiejteni. (Gárdonyi Géza)
2. Csúfol vkit, vmit vminek: <sértésből, bosszantásul> gúnyosan nevez, hív vminek. Kopasz Tóth Jánosnak csúfolják. Az iskolában „Kosfej”-nek csúfolták. || a. (gúnyos) Vminek csúfolják: olyan, megbecsülést, méltányolást kifejező néven nevezik, amelyet éppen nem érdemel meg; annak mondják, aminek tulajdonképpen nem nevezhető. Ezt a porfészket városnak csúfolják.
Igekötős igék: kicsúfol; megcsúfol; visszacsúfol.
csúfolás; csúfolgat; csúfoló; csúfolt; csúfoltat.
