csüggedt
csüggedt [e] melléknév és főnév, (régies) csüggedett [e-ë] (választékos)
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <személy, közösség>, aki, amely el van csüggedve. Kiábrándult, csüggedt ember. Jönnie kell új Dózsa Györgynek S fog is jönni. | Jaj, félek, meg nem érem én, S ti se, drága, csüggedt bajtársak. (Ady Endre) Szegény apám … csüggedten látta, hogy soha … a fiából semmi haszna nem lesz. (Móricz Zsigmond) || a. Olyan <személy>, aki testileg-lelkileg elhagyja magát; ernyedt, kimerült, levert. Csüggedtnek látszol; csüggedten áll. Gertrúd … remegve néz a földre, csüggedt, szórakozott. (Arany János) Csüggedten roskadt a rossz szalmaszékre. (Gárdonyi Géza) || b. (átvitt értelemben) Száraz ágon, hallgató ajakkal Meddig űltök, csüggedt madarak? (Tompa Mihály)
2. Ilyen személyre jellemző, vele kapcs. Csüggedt lélek; csüggedt szívvel; csüggedt tekintet. Tüzes lángnyelve tavasz ünnepének, Szálld meg a költők csüggedt kebelét. (Tóth Árpád) Kétkedéssel, csüggedt hitetlenséggel … mégis csak újra veszedelmes játékba vitte szívét. (Kuncz Aladár)
3. (ritka) Erőtlenül, ernyedten lehajlott, hajlott, lecsüggesztett <test v. testrész>. Felemelte csüggedt fejét. Egy rongyos ember jött be …, képe csupa csont, ajkai kékek és csüggedtek. (Jókai Mór)
II. főnév -et, -je [e, e] (ritka) Csüggedt (1, 1a) személy. Biztatta a csüggedteket. A csüggedettnek ápolást ki ad? (Arany János)
