csürhe
csürhe [e] főnév ..hét, ..héje [e]
1. (népies) Együvé terelt, együtt őrzött disznókból álló csoport. Kihajtotta a csürhét. Nekiestek, mint a csürhe a moslékos vályúnak. A gulyát elhajtotta a rác; a csürhével elmenekült a kondás, a juhnyájjal a juhász. (Jókai Mór) Így kell tinéktek, mint a csürhének berohanni? (Tolnai Lajos) || a. (tájszó) <A kondával (1a) ellentétben> több tulajdonos együtt őrzött disznainak csoportja, amely naponta hazajár. || b. (tájszó) Süldőkből, malacokból álló, együtt őrzött csoport.
2. (átvitt értelemben, rosszalló) Zajos, fegyelmezetlen, szervezetlen személyek serege, csoportja. Az iskolásgyerekek csürhéje az egész Csapó utcán végigkergette. (Jókai Mór) A csürhét … mindig kordában kell tartani, mert másképp nem dolgozik. (Nagy Lajos)
3. jelzői használat(ban) A csürhe (2) tulajdonságait mutató <tömeg, csoport>. Csürhe had, népség. Mit keres itt ez a sok csürhe nép? (Jókai Mór)
