csúszik
csúszik tárgyatlan ige -ok, -ol; -tam, -ott; -nék, -nál, -na; csússzak, csússzál v. csússz, csússzon v. csússzék, (régies) csúsz
1. <Élőlény, tárgy sima felületen v. sima üregben> a felülettel érintkezve v. szorosan ahhoz tapadva folyamatos, zökkenéstelen, zajtalan mozgással halad. Csúszik a füves lejtőn; csúszik a szán a havon; csúszik a szekrény a sima padlón, ha tolják. A háztetőn csúszni kezdett a nagy hótömeg. || a. <Ember, állat, tárgy a talaj, a láb, lábazat v. talapzat simasága miatt> olyan helyzetben van v. olyan, hogy könnyen végez v. kénytelen végezni ilyen mozgást, nem tud megállni v. rendesen haladni. Csúszik a kerék az úttesten; csúszik az ember a jeges járdán; a síkos padlón csúszik az ember lába; csúszik a patkolatlan ló a kövezeten. Vigyázz, csúszik a láda! Csúsznak szegény párák [= a lovak], és az időjárás se tetszik nekik. (Mikszáth Kálmán) Akármilyen magas sarka van a juhászcsizmának, mégis csúszik a sziken. (Tömörkény István)
2. Csúszik vmi: olyan felülete van vminek, amely csúszós, sikamlós, amelyen (el) lehet csúszni. Csúszik a jég; csúszik a sáros utca; csúszik a sima padló.
3. <Féreg, hüllő sima testtel v. csillangók, serték segítségével, ill. gyűrűkkel, kígyózó v. nem kígyózó mozgással> a talajhoz v. más talapzathoz tapadva halad. Csúszik a féreg, a giliszta, a kígyó.
4. <Ember, állat> a talajhoz simulva, azon egész testét tovahúzva négykézláb v. hason lassan előre mászik (I. 1). Csúszik a vadat meglepni akaró vadászeb. A katonák az ellenséges állásokig csúsztak. Négykézláb csúszik az árokpartig, ott lehasal a sárba. (Móra Ferenc) || a. <Ember, állat nem járásra haszn. testrészével> a talajhoz tapadva lassú mozgással halad. ® Földön csúszik; ® hason csúszik; vkinek, vminek lábaihoz csúszik; a ® porban csúszik vki előtt; a seggén csúszik; ® térden csúszik vki előtt; ® térden csúszva; ülepén csúszik. Jogát … ő nem hagyja, Inkább fölmegy a királyig Térden csuszva. (Arany János)
5. Csúszik vhova: csúszva odajut. A szekér az árokba csúszott; fülére csúszott a kucsmája; a sárba, a vízbe csúszik. Újabb töltény csúszik a csőbe. Öt levél … egyszerre csúszik a ládába. (Jókai Mór)
6. (átvitt értelemben, bizalmas) <Személy erkölcsileg, anyagilag v. vmely érték, minőség szempontjából> rosszabb, megvetettebb körülmények közé jut. A csapat a táblázat tizedik helyére csúszott. Egyre lejjebb csúszik. Nagyon mélyre csúszott. || a. (-t ragos mértékhatározóval is) (argóban) Az eddiginél kisebb állásba, alacsonyabb beosztásba kerül, s ezért rangja, tekintélye, befolyása csökken. Nagyot csúszott; sokat csúszott. Állítólag ő is csúszni fog.
7. (átvitt értelemben, bizalmas) <Étel, ital> ízlik, nagyon jólesik. Jól csúszott a töltött káposzta. Pecsenye után csúszik a bor. Hadd csússzék rá jobban a borjúpecsenye … (Mikszáth Kálmán)
8. (átvitt értelemben) <Tévedésből, vigyázatlanságból> észrevétlenül vhova kerül vmi. Hiba csúszott a számításba: (átvitt értelemben is) bizonyos tényezőt v. tényezőket figyelmen kívül hagytak v. hagyott vki a tervben. A végzetes szó a nyelvére csúszott. Hamis vágányra csúszott. A szövegbe sok sajtóhiba csúszott. Hanyagsága miatt néhány elégséges csúszott a bizonyítványába. A kezdeményezés, a vezetés az ellenség kezébe csúszott.
Szólás(ok): ld. pléh.
Igekötős igék: átcsúszik; becsúszik; belecsúszik; elcsúszik; felcsúszik; félrecsúszik; hátracsúszik; kicsúszik; lecsúszik; megcsúszik; odacsúszik; rácsúszik; végigcsúszik; visszacsúszik.
csúszó.
