dallam
dallam főnév -ot, -a
1. (zene) Változó magasságú zenei hangok önálló zenei egységet alkotó, ritmikus egymásutánja; melódia. Fülbemászó, lágy, népi, ősi dallam; a dallam vonala ¬. A tompa hangzavarba belefonódott az egyhangú, fájdalmas és mégis vérforraló dallam. (Herczeg Ferenc) Egy … női hang csendben kísérgetni kezdte a dallamot. (Krúdy Gyula)
2. Megzenésített, énekelhető szöveg zenéje (2). Egy dal dallama. A csapat az induló dallamára menetelt. A szöveget más dallamra is lehet énekelni. [A dal] Szövege cikornyás, dallama német. (Arany János)
3. (ritka) <Hangszeres zeneműben> téma (2).
4. (ritka, irodalomtudomány) <Verses költői alkotásban> a stíluseszközök (pl. szerkezet, hangnem stb.) együttes, összhangzó hatásának eredménye, a gondolatok és a külső kifejezés összhangja. Arany költeményeinek dallama. Ennek a versnek megejtő dallama van. [A költeményben] a hang tisztasága még csak alsóbbrendű kellék: azon felül következik a dallam és harmónia egysége, változata. (Arany János)
5. (nyelvtudomány) Az élő beszéd, ill. a mondat(ok) hanglejtése. A beszéd dallama.
Szóösszetétel(ek): dallamgazdagság; dallamhang; dallamképlet; dallamlejtés; dallamnélküliség; dallamvilág.
dallamtalan; dallamú.
