dáridó
dáridó főnév -t, -ja
1. (kissé rosszalló) Nagy evés-ivással együttjáró, zajos, önfeledt mulatozás, tivornya. Hetedhét országra szóló dáridó. Nagy dáridót csaptak. Két hétig legyen Mulatság, dáridó völgyön-hegyen. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Egy emberöltőn folyt a dáridó. (Ady Endre) A hegyen-völgyön lakodalmat, a dáridót bőjt és pusztulás követi. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben) Most perc-emberkék [= ideig-óráig érvényesülő hitvány törtetők] dáridója tart. (Ady Endre)
2. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Felfordulás, zenebona. Hiszen csak az én írásomat kaphatnák meg a magyar urak, … lenne még egyszer országos dáridó. (Jókai Mór)
dáridói; dáridós.
