delnő
delnő [e] főnév (irodalmi nyelvben, régies, ma: gúnyos)
Előkelő hölgy; úrinő. Gyönyörködve néz a szép delnő arcára. (Jókai Mór) Kimenős cselédek az utcán S szívemben szép uszályos delnők. (Ady Endre) Tükörnek álltam és háromnegyedórai akarattal delnővé tettem magamat. (Kaffka Margit)
delnői; delnős; delnősködik.
