delta
delta [ë v. e] főnév deltát, deltája
1. (nyelvtudomány, tudományos) A görög ábécének a d hangot jelölő negyedik betűje; alakja: δ, Δ. Kis, nagy delta.
2. jelzői használat(ban) (tudományos) <Felsorolásban, sorszámnév helyett, ha a sorozat többi, szorosan kapcsolódó tagját is a görög ábécé betűi jelölik:> negyedik. A b) szakasz δ) pontja.
3. (csillagászat) Vmely csillagkép deltája: vmely cs. negyedik legfényesebb csillaga. A Vízöntő deltája.
4. (földrajz) Tengerbe v. tóba ömlő folyóvíz többágú torkolata. A Duna, a Pó deltája. || a. Az ilyen torkolat körül elterülő vidék. A Nílus termékeny deltája.
Szóösszetétel(ek): deltaalak; deltafém; deltaizom; deltakapcsolás; deltatorkolat; deltavidék.
deltás.
