demokrata
demokrata [ë v. e] főnév és melléknév (politika)
I. főnév ..tát, ..tája
1. A demokrácia híve, követője, harcosa. A fasizmusnak a demokraták ezrei estek áldozatául. || a. (történettudomány) <A feudalizmus korában> a polgári átalakulás híve. Laczkovics János „Magyarország állapotáról” című röpirata adta a magyar demokraták mozgalmának az irányt. (Ady Endre)
2. <Egyes országokban> olyan párt híve, tagja, amelynek elnevezésében ez a szó szerepel. A demokraták elnökjelöltje; a demokraták pártja.
II. melléknév (ritka) ..tább
1. Demokratára jellemző, vele kapcs., tőle származó; a demokrácia elveinek megfelelő, azon alapuló, azt követő; demokratikus. Demokrata gondolkodás; demokrata magatartás. Demokrata terv az enyém: … a gyűrűs, piperés uracsot megelőzi a bocskoros ember. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Oly sok halott közé oda kell számítanunk a mi nemzedékünk legkedvesebbjét is: a demokrata Európa ábráncját! (Kuncz Aladár) || a. Demokrácia megteremtésére irányuló, ilyen politikát követő; demokratikus. Demokrata párt; demokrata szervezkedés.
2. (1945 előtt, gyak. rosszalló) Nem úri, nem előkelő; demokratikus (2). Demokrata társaság.
demokrataság.
