deportál
deportál [ë v. e] tárgyas ige -t, -jon
1. Életfogytiglani v. hosszú ideig tartó szabadságvesztés-büntetésének végrehajtásaként távoli, esetleg tengerentúli vidékre szállít, száműz, hurcol vkit. A felkelőket a gyarmatokra deportálták. || a. Büntetés, elkülönítés végett erőszakkal máshová visz, szállít vkit. Éjszaka szokták azokat elvinni, akiket fegyelmi okból más fogolytáborba deportálnak. (Kuncz Aladár)
2. (történettudomány) <Fasiszta politikai rendszerben a fasizmussal szemben álló személyeket, kül. bizonyos népekhez tartozó egyéneket> rendsz. tömegben erőszakkal külföldre, koncentrációs táborokba hurcol, szállít. A németek sok tízezer zsidót deportáltak. A bátor újságírót deportálták.
Igekötős igék: eldeportál.
deportáló; deportáltat.
