1. <Derült, hideg éjszakákon a fagypont alá lehűlt talajra, ill. talaj menti tárgyakra> finom jégkristályok alakjában lecsapódó pára. Dér esik. ® Megüti a dér. Az éjjel dér volt. Megcsípte a dér szilvát, a szőlőt. Már vörösek a levelek, megcsípte őket a dér. Őszbe csavarodott a természet feje, Dérré vált a harmat, hull a fák levele. (Arany János) A puskások a dértől fehér köveken frissen porozott csöveket tartottak. (Gárdonyi Géza) Késő őszre járt, cinkék, derek, hideg napsugarak laktak a fehér nyírfákon. (Krúdy Gyula)
2. (átvitt értelemben, költői) Őszülő haj, ill. ennek szürkés színe. ®Megüti a dér a fejét, a haját. De íme sötét hajam őszbe vegyűl már, A tél dere már megüté fejemet. (Petőfi Sándor) Hajunk közt az első Könnyű, finom dérrel, Fordulni a szép nők után Megriadó vérrel … (Tóth Árpád)
Szólás(ok): ld. kutya.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.