derék [1]
derék [1] [ë] főnév derekat [ë-ë], dereka [ë-ë]
1. Az emberi testnek a mellkas és az alsótest közé eső, oldalt elkeskenyedő, hajlékony része. Karcsú, vastag derék. Nem ® hajlik a dereka. Derékig ér (a fejtől v. a lábtól számítva); derékig ér a haja, a hó; derékig meztelen: deréktól felfelé m.; derékon ® csíp vkit; derékon fog, kap, ragad vkit; derekára köti a kardot, az övet; derekára ® övez vmit; vkinek ® betöri a derekát; ® felövezi a derekát; ® leüti vkinek a derekát; meghajlítja, meghajtja a derekát: törzsét derékban meghajlítja; ® megtöri vkinek a derekát; ölelgeti vkinek a derekát; vmivel ® övezi derekát; letöröm a derekadat!: rendsz. túlzó v. tréfás fenyegetésként> majd ellátom a bajodat, majd adok én neked! Bálint úr a török derekának irányozta a kópját. (Gárdonyi Géza) Félkilenckor már ágyban feküdt Bettina, hidegvizes keresztkötéssel a derekán. (Hunyady Sándor) || a. Ennek az ágyéki része a hátgerinc végével, ill. a farcsonttal együtt. Fáj, fázik a dereka; majd leszakad a dereka; ropog a dereka; megropogtatja a derekát. Van csömöröm, nagy irtózásom S egy beteg, fonnyadt derekam. (Ady Endre) Még reggel is olyan sárga volt, mint a kikerics s nagyon fájlalta a derekát. (Móra Ferenc) || b. E testrész kerületének vmely mértékben kifejezett hossza. Mennyi a dereka? Két arasz a dereka.
2. (ritka) Az állat törzsének középső része. [A medve] egy tenyércsapással letörte a [farkas] derekát. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben) Fa törzse, (ritk.) növény szára, ill. annak középső része. A vihar derékba törte a fákat: törzsük közepe táján ketté törte. Nem tudta átfogni a vén fa derekát. Légy tölgyfa, mit a fergeteg Ki képes dönteni, De méltóságos derekát Meg nem görbítheti. (Petőfi Sándor) A derékban megtörött virágszál Alácsüggeszti … szirmait. (Arany János) || a. (átvitt értelemben) Derékba tör: <életet, pályát> teljes kibontakozása előtt v. közben végérvényesen tönkretesz; derékba törik: így tönkremegy.
4. (átvitt értelemben) Némely magas építmény, hosszú eszköz, tárgy középső része. A hajó, a kémény dereka. De nem hogy a cipó válna el derékon, Hanem a kés tört el, pedig nem volt vékony. (Arany János) Az ágyúkat a torony derekának irányozza. (Gárdonyi Géza) || a. (régies) Vmely rendezett egységet alkotó csoport középső fő része. Mélyen belevág a had derekába, És oda vágy, hol legszörnyebb veszedelme. (Vörösmarty Mihály)
5. (átvitt értelemben) (személyragos alakban, főleg -n raggal) Vmely időbeli folyamatnak, időszaknak a közepe. A múlt hónap, a század, a tél, az aratás derekán. A huszas évek derekán történt. Nyár derekán indultak, s őszkor tértek vissza. (Mikszáth Kálmán)
6. A törzsön viselt ruhának a derekat (1) fedő része. Derékban bő, szűk a ruha, szoknya. Rojt s a paszamánt veres nadrágját drágítja, Magyaros derekát arany öv szorítja. (Csokonai Vitéz Mihály)
7. A válltól a törzs legvékonyabb részéig terjedő, rendsz. szoros, testhezálló női ruhadarab. Csipkés derék. Sima, fehér szoknya, kivágott ráncos derék … ennyi az egész. (Herczeg Ferenc)
Szólás(ok): beadja a derekát: felhagy az ellenállással, megadja magát, megalkuszik a helyzettel; nem törik le a dereka: azt a munkát, feladatot ő is elvégezheti, nem hal bele.
Szóösszetétel(ek): 1. derékdarab; derékfa; derékfájás; derékfájdalom; derékhossz; derékizom; derékkötés; derékkötő; derékmagasság; derékméret; deréköv; derékpánt; derékrándulás; derékrész; deréksereg; deréktáj; derékvastagság; derékvonal; 2. darázsderék; faderék; hajóderék; kocsiderék; szekérderék.
