derít
derít [e] tárgyas ige -ett, -sen; -eni [ë, ë, e]
1. Fényt, világot, világosságot derít vmire: a) vmely ismeretlen kérdést v. ügyet érthetővé, világossá tesz. Az újonnan felbukkant adatok fényt derítenek arra a kérdésre, hogy … Az alispánnak … egy kérdése egyszerre világot derített a zűrzavarban. (Jókai Mór) b) vmely titkolt, rejtegetett ügyet felderít, leleplez. Világosságot derít a bűnügy részleteire.
2. (Jó)kedvre, mosolyra derít vkit: vkit (rendsz. rossz kedvét, szomorúságát eloszlatva) derült hangulatúvá, jókedvűvé tesz. Nyájas szavu nője mosolyra deríti. (Arany János)
3. (régies) Folyamatosan világossá tesz, (meg)világít vmit. Azon szürke világot, mely addig a szobát derítette, egyszerre a legvastagabb sötétség fogá el. (Vörösmarty Mihály)
4. (vegyi ipar, szőlészet) <Vmely folyadékot> a benne lebegő szennyező anyagtól könnyen ülepedő csapadék létrehozásával tisztít. Bort, cukoroldatot, szennyvizet derít.
5. (fényképészet) Derít vmit: vmely fényképezendő test árnyékos részére vmely világos felülettel, ernyővel szórt fényt vet. Derítsd egy kicsit a jobb arcot!
Igekötős igék: felderít; kiderít.
derített; deríthető.
