derítő
derítő [e] melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -en [e], -bb
1. Vmire fényt, világot, világosságot derítő: olyan <személy, dolog>, aki, amely érthetővé, ill. részleteiben is ismertté tesz vmit. Az összeesküvésre világosságot derítő nyomozás.
2. Vmire derítő: vmely derült lelkiállapotra v. annak megnyilvánulására késztető. Jókedvre, mosolyra derítő társalgás. || a. (költői, régies) Olyan, amely a hangulatot, az emberi lelket tisztábbá, üdébbé teszi. Az élet e faluban, az emberek derítő közlekedésétől … elszakadva, … igen egyoldalú lehet. (Petőfi Sándor) Gondnélküli élet, derítő társalgás, nyugalom: ez kellene. (Arany János)
3. (vegyi ipar, szőlészet, műszaki nyelv) Vmely folyadékból, gyak. szennyvízből a szennyező anyagokat eltávolító, ülepítő. Derítő anyagok, berendezés, medence.
II. főnév -t, -je [e]
1. (vegyi ipar, szőlészet, műszaki nyelv) Folyadék derítésére alkalmas, arra haszn. anyag, szer. A cukorgyártásban oltott meszet használnak derítőnek.
2. (műszaki nyelv) Főleg szennyvíz derítésére használt berendezés. Derítővel tisztítja a szennyvizet.
Szóösszetétel(ek): 1. derítőernyő; derítőföld; derítőfürdő; derítőszer; derítőtartály; derítőtelep; 2. kedvderítő; szívderítő.
