derültség [derültség v. derülcség] főnév -et, -e [ë, e] (választékos)
1. (ritka) Vkinek, vminek a derült (1, 2) melléknévvel kifejezett tulajdonsága, állapota, derült, derűs volta. Az éjszaka, az ég derültsége. Kedélyének derültsége.
2. Hirtelen kifakadó, általános jókedv, nagy nevetés. Hangos, harsogó, viharos derültség; derültség a teremben. Megjegyzése nagy derültséget keltett. Lett nagy derültség, István gróf hahotázott. (Mikszáth Kálmán) Még szélesebb lett a derültség, mikor Gergely odanyújtotta a kezét a cigánynak. (Gárdonyi Géza)
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.