desz
desz [ë] főnév -t, -ek [dëszëk v. dësszëk], (ritka) -e [e] v. -je (zene)
1. A d hangnak félhanggal lefelé való módosításából keletkezett hang. Desz-dúr: a desz alaphangról kiinduló dúr hangsor v. az ezen hangsorra épülő hangnem.
2. Ennek a hangnak írott v. nyomtatott jele, jelölése. Nem jól írtad a deszt.
3. Hangszeren a desz hang megszólaltatására való billentyű (pl. zongorán) v. hely (pl. hegedű húrján). Leüti a deszt. Deszt fog.
