dévaj
dévaj melléknév -on v. -ul, -abb (választékos, irodalmi nyelvben)
1. Incselkedően, ingerkedően pajzán <személy>. Dévaj kópé. Te dévaj csalfa lány! (Vörösmarty Mihály) S a gondtalan, a dévaj istenek Látatlanul vegyülnek el e körbe. (Reviczky Gyula) || a. Ilyen személyre jellemző, tőle származó <magatartás, megnyilatkozás>. Dévaj beszéd, mosoly, nevetés; dévajul kacag. Menyecskeszó: dévaj beszéd; nem való a lánynak. (Eötvös Károly) A dévaj, rendkívül furcsa gondolattól … visszatartotta őket polgári józanságuk. (Kosztolányi Dezső)
2. (régies) Nagyon vidám. Dévajul mulattak.
