1. (régies) A jobbágy terményeinek, állatainak az a hányada, mellyel az egyháznak, ill. a földesurának adózott. Dézsmát ad, fizet, szed; beszedi, kiveszi a dézsmát vmiből. Csécse a gróf Barkóczyak birtoka volt s mivel a kastélyhoz, Jánkhoz nagyon messze volt, robotra nem járt, hanem dézsmával szolgált. (Móricz Zsigmond) || a. (történettudomány) A jobbágy terményeiből, állataiból az egyházat illető tized. || b. (régies) A termény bizonyos hányada, melyet vmilyen (ellen)szolgáltatás címén be kell adni. Őrlési, vámőrlési dézsma.
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Az a mennyiség v. hányad, amelyet vki, vmi önkényesen v. erőszakkal elvesz vmiből. Ez a két rém [= a dögvész és az éhség] … minden évben megjelen a maga dézsmájáért és elviszi az emberiség egy tizedét. (Jókai Mór) Kivette a dézsmát a pénzedből. (Mikszáth Kálmán)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.