1. Iskolába, kül. középiskolába járó tanuló, főleg fiú. Kosztos, középiskolás diák; jeles rendű diák; vidéki diák. Mennek a diákok az iskolába. A diákok arról tárgyaltak, hogy Vili … ismét rekordot javított. (Kosztolányi Dezső) Laci bátyám … olyan volt, mint egy vakációzó diák. (Móricz Zsigmond) || a. (népies) Főiskolai v. egyetemi hallgató. ®Garabonciás diák. Vénebb diákok nem füllentnek. (Arany János) Az a nyurga, méla, | Szelíd diák, Reviczky, itt merengett … (Juhász Gyula)
2. (tájszó) Legátus (1).
3. (népies, elavult) <Iskolázatlan emberek szóhasználatában:> írásbeli munkával v. tanítással foglalkozó fiatalabb ember, aki latinul tanult. Diáknak nevezték hajdan falun mindazokat, kik diákul tudtak, vagy tanítottak. (Vas Gereben)
4. (régies) Íródeák. A furfangos diák itt szörnyet prüsszente rá. (Garay János) Diák, írj magyar éneket, | Diák, a Földön Dante is élt. (Ady Endre)
5. (régies) A latin nyelv. Úgy beszélte a diákot, hogy akármelyik … táblabíró se jobban. (Jókai Mór)
II. melléknév diákul.
1. Diákhoz (I. 1) tartozó. Diák vasúti igazolvány.
2. Diák(ok)ra jellemző, vele (velük) kapcs. Diák megélhetési gondok.
3. Olyan <egyesülés, csoport>, amelynek tagjai diákok. Diák kamarazenekar.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.