diakonus

Full text search

diakonus [o v. ó] főnév -t, -ok, -a, (ritka) diákonus (régies írva: diaconus is) (vallásügy)
1. <A katolikus és görög keleti egyházban> szerpap.  Mit mondanánk, ha a mi erdélyi püspökünket csak diákonus kisérvén, szamáron menne a gyűlésben? Azt mi szégyenlenők. (Mikes Kelemen) Nem akarjuk megbántani … a diaconust, akinek a functiók végett ott kell lenni a pap oldalánál. (Jókai Mór)
2. <Protestánsoknál> lelki gondozást, régebben a szegények gondozását is, hivatásszerűen végző, erre képesített, nem lelkészi jellegű személy.
diakonusi; diakonusság.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi