dibdáb
dibdáb melléknév (népies, irodalmi nyelvben, hangfestő)
1. Haszontalan, csekély értékű, nem sokra használható <személy, közösség>. Dibdáb ember, nép. Velem ugyan többet sem dibdáb ügyvéd uram, sem pitypoty nótárius uram nem ül együtt a zöld asztalnál. (Jókai Mór) Hát már az Isten is csak … dibdáb szolgákat tart? (Mikszáth Kálmán)
2. Jelentéktelen, értéktelen, apró-cseprő <dolog>. Dibdáb ügy. Látta, hogy hiában minden akaratja, Erős fogadását hiában fogadta; Könnyü dibdáb játék maga, esküvése. (Arany János) [A bortól] aranyos köd szállott alá a dibdáb földi bajokra, keservekre. (Mikszáth Kálmán)
