dicsértessék
dicsértessék [i-e v. í-e] ige (felszólító módbeli alakja) és főnév
I. ige (a dicsér (4) igéből képezett szenvedő dicsértetik ige felszólító mód egyes szám 3. személyű alakja (népies, vallásügy) Illesse dicséret, legyen áldott. Dicsértessék a Jézus Krisztus v. a Jézus (Krisztus) neve v. dicsértessék: <köszönési forma találkozáskor, vhová belépéskor, katolikusoknál, főleg falun>. || a. (ritka, költői) Dicsértessék vmi: dicsérjünk, dicsőítsünk vmit. Dicsértessék a nép neve most és mind örökké! (Petőfi Sándor)
II. főnév -et [ë] -e [e] v. -je [e] Ezzel a szóval való köszöntés. Dicsértesséket mond; dicsértessékkel köszön, búcsúzik. Áhitatos dicsértessék fogadta minden oldalról. (Jókai Mór)
