1. (választékos) Olyan <személy, közösség>, aki, amely nagy tettével v. nemes, gyak. hősies magatartásával rendkívüli tiszteletet és megbecsülést érdemelt ki; dicsőséges. Dicső hőseink, vértanúink; dicső hadseregünk győzelmei. Oh dicső nemzet! Te ki hajdanában | A vitéz korban egekig ragyogtál, A világosság kiderűlt korában Éjbe maradnál? (Fazekas Mihály) A dicső nép, mely tanult izzadni, S izzadás közt hősi bért aratni, Névben él csak; többé nincs jelen. (Kölcsey Ferenc) [Napóleonra.] Nem te magad győztél, hanem a kor lelke – szabadság, Melynek zászlóit hordta dicső sereged. (Berzsenyi Dániel) || a. (választékos) Olyan <cselekedet, magatartás>, amely vkinek dicsőséget, elismerést, hírnevet szerez v. szerzett. Dicső önfeláldozás, tett. Földön jut dicső és hosszú élet néki. (Arany János) || b. (választékos) Nagy hírű, magasztos. Dicső emlékezetű nagy tanítónk. Dicső neve költő fiadnak, Anyám, soká, örökkön él. (Petőfi Sándor) Dicső híre-neve fenmaradt örökre. (Arany János) || c. (gúnyos) Hitvány, szégyenteljes. Mondhatom dicső dolog, amit tettél!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.