1. (irodalmi nyelvben, régies) Hódoló tisztelettel, magasztalva emlegetett <elhunyt kiváló személy, nagy ember>. Nyisd meg dicsőült szent királyid Templomait, s leborulva áldozz. (Berzsenyi Dániel) Tudtam, hogy dicsőült Szalaynk nyomába kell lépnem. (Arany János) || a. (vallásügy) Dicsőült lelkek: <a keresztény vallás felfogása szerint> az üdvözülteknek a mennyországban tartózkodó lelkei. || b. (vallásügy) Megboldogult, elhunyt. Az én szívem megtelik szomorú emlékezettel szerelmes halottaimról … Ott a hold felett, dicsőült anyám! ott vagy te; egyetlen leányodat itthagytad. (Kármán József)
2. (irodalmi nyelvben) A dicsőség, boldogság örömétől sugárzó, esetleg dicsfénytől körülvett <arc, tekintet>. Dicsőült arccal tekintett fel a képre.
II. főnév -et, -je [e, e] (ritka, irodalmi nyelvben, régies) Üdvözült személy. Az isteneknek tetszik az, ha mentül több sebbel megrakva érkeznek oda a dicsőültek. (Jókai Mór)
dicsőültség.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.