dicstelen
dicstelen [e-e] melléknév -ül, -ebb [e]
1. Vkire, vmire gyalázatot, szégyent hozó, szégyenletes, kudarccal járó <dolog, tett, vállalkozás>. Dicstelen élet, szerep; dicstelen véget ér.
2. (ritka, irodalmi nyelvben) Dicsőség, dicséretre méltó eredmény nélkül való <cselekedet>. Mit én nem egészen dicstelenűl kezdék, Folytasd te, barátom, teljes dicsőséggel! (Petőfi Sándor)
dicstelenség.
