diplomata
diplomata főnév ..tát, ..tája
1. Vmely kormány megbízásából külpolitikai ügyeket intéző, más állam ilyen megbízottaival diplomáciai tárgyalásokat folytató hivatalos személy. A nagy diplomata előrelátó legyen. (Mikszáth Kálmán) A népeknek … semmi kedvük se volt háborút játszani, és a diplomatának minden igyekezete hiábavaló maradt. (Móra Ferenc) || a. Külföldön diplomáciai szolgálatot teljesítő, különleges jogállású állami tisztviselő v. ilyen megbízást végző hivatalos személy. Az ünnepségen megjelentek a Budapesten működő külföldi diplomaták. || b. jelzői használat(ban) Ilyen személyre jellemző, vele kapcs., őt megillető. Diplomata jogállású személy. Diplomata szokásai vannak. Diplomata simaságát a vezérkarban is megtartotta: társai irigyelték könnyű és hajlékony modorát. (Karinthy Frigyes) || c. jelzői használat(ban) Ilyen személy által használt, számára készített. Diplomata egyenruha; diplomata íróasztal: a szokottnál nagyobb és díszesebb kiállítású, teljesen sima tetejű í. A főhelyen ült, szemben a saját képével, amely úgy ábrázolja őt, amint diplomata díszruhában fehér lovon megy a békét kötni. (Móra Ferenc)
2. (átvitt értelemben) Olyan személy, aki az emberekkel való érintkezésben tapintatosan, olykor szinte a ravaszságig ügyesen, finom érzékkel tud elintézni nehéz, kényes ügyeket, elsimítani ellentéteket. Nagy diplomata a barátunk.
Szóösszetétel(ek): diplomatanegyed; diplomatapáholy; diplomatatáska.
diplomataság.
